Első REYN dajka (folytatás)

Kategória: Egyéb, Szerző: László Zsuzsa

Erika #2

Szépen teltek hónapok, mióta nem jelentkeztem. Folytattam a „vándordajkáskodást”, minden héten más csoporttal foglalkoztam, de előfordult, hogy helyettesítenem kellett két-három hetet is egy csoporttal.

Talán a decemberi előkészületek voltak jelentősebbek. Sokat készültünk a mikulásra. Én is kivettem benne a részem egy kicsit. Ebéd vagy játék előtt mindig becsempésztünk egy-egy gyakorlást a gyerekekkel. Közösen énekeltünk és mondtuk el a mondókákat, így szép lassan, szinte észrevétlenül megtanulták a műsort. :) Imádták a gyerkőcök, amikor befestettük a kis kezüket és az ujjlenyomataikból festettünk karácsonyfát. December 6-án aztán eljött a mikulás. A gyerekek nagyon várták már. A tornateremben szerveztük meg az ünnepséget. Volt krampusz és még bohócok is. A műsor nagyon jól sikerült. Az önkormányzat és a roma nemzetiségi önkormányzat is osztott mikulás csomagot a gyerekeknek. A karácsonyi ünnepség általában az iskolával közös szokott lenni, de most külön tartottuk, így egy kicsit zártabb lett. Az egyik óvónéni elhozta a szintetizátorát, a gyerekek körbeállták a fát és énekeltek. Egyszerű, de szép kis ünnepség volt. December 21-e volt az utolsó nap az évben, aztán a gyerekek elmentek szünetre. Nálunk a családdal teltek az ünnepek, karácsonykor anyukámékkal voltam. A két bátyám már külön családot alapított, de persze ők is eljöttek. Manapság minden ünnep csendesebb, kifakultabb. Régen ilyenkor az egész faluban jöttek-mentek a kántálók, hatalmas családi összejövetelek voltak, 4-5 család is egybegyűlt ilyenkor. A nagyszülők, vagy az inasok beöltöztek mikulásnak és széthordták az ajándékot a családokban a gyerekeknek. Sajnos mára eltűnt ez a szép szokás. Nyilván a szegénység is szerepet játszik ebben, de hát régen is volt csóróság. Januárban csak pár napot dolgoztam, mert 15-éig tartott a szerződésem. Nem volt könnyű eljönni, mert tényleg nagyon jól éreztem magam, és szerintem velem is meg voltak elégedve. Minden munkatársam úgy engedett el, hogy visszavár. A gyerekek is szomorúak, hogy már nem vagyok ott, de megnyugtattam őket, hogy hamarosan visszamegyek. A polgármester úr ugyanis azt ígérte, hogy március elsejével egy éves szerződést kapok az oviban. Persze nem tétlenkedtem az elmúlt másfél hónapban sem. Gőzerővel készülök az érettségire! Jövő tavasszal fogok leérettségizni. A félévi átlagom négyes fölött volt, csak történelemből kaptam hármast, a több négyes-ötöst, még a matek is! :) Az óvodai munkám alatt biztos lettem benne, hogy mindenképpen gyerekekkel szeretnék majd foglalkozni. A gyermek és ifjúságvédelem tetszik a legjobban, ezen gondolkodom már egy ideje. Szeretnék hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozni, nyomon kísérni a fejlődésüket, családokat látogatni. Nagyon tetszik, hogy segíthetek, és megvédhetem a gyerekeket. Van már sok szakmám, de ez lesz a hivatásom!